Oroszország háborúja új gazdasági-politikai világrendet alakít ki. Alexander Dugin egy interjúban a multipolaritás lényegét, mint Oroszország célját fogalmazta meg. Milyen lehet egy új orosz „szovejtunió”?
„Központosított hatalom, teljes politikai ellenőrzéssel minden etnikai párt és terület felett, vegyes gazdasággal, amely egyesíti a szocializmust, a tradicionalizmust, a kereszténységet és az oroszok értékeit, hagyományait, és akkor működhet. Úgy működhet, mint Kínában.
Elveszítettük annak lehetőségét, hogy ideológiailag átalakítsuk társadalmunkat, de ennek az összeomlásának megakadályozásával és az egység megmentésével, ami sokkal többet jelent, mint a Szovjetunió, mert ez a szív egysége, Eurázsia szíve, a Birodalom egysége, Lehetséges, és Kína megmutatja, hogy lehetséges. A Szovjetunió összeomlása öngyilkosság volt, és nem csak a régi köztársaságoktól való függetlenség követelése miatt. Öngyilkosság volt, a központban követték el. Ezért teljes mértékben felelősek vagyunk. A helyzetért teljes mértékben mi, oroszok vagyunk felelősek. Nemcsak a periféria nacionalistáiról van szó, hanem a moszkvai kormány által elkövetett bűncselekményről, a központ részéről.
Elnökünk utolsó rendeletében a hagyományos érték, a fő hagyományos érték a szellem túlsúlya az anyag felett, és ez meglehetősen orosz. Tehát ez a fő kulcs. Amikor a gazdaság megszállottja vagy, egyre jobban kénytelen követni ezt a konfrontációt, ezt a versengést a másikkal. Minél többet foglalkozol az anyag végzetes logikájával, annál inkább leszel az anyag és az anyagi átalakulás rabszolgája. Már nem te irányítod a gazdaságot. A megtakarítások rabszolgája leszel.
Egy régi-új gazdasági modell lényege:
Úgy gondolom tehát, hogy az orosz ideológiában, az orosz életben meg kell szabadulnunk a gazdasággal kapcsolatos megszállottságtól. Így tudjuk igazán egészségessé tenni a gazdaságot. Ezért egy logikus és természetes megközelítést kell kialakítanunk a gazdasági problémák dogmatizmus nélküli megoldására, a szocializmus és a kapitalizmus közötti verseny nélkül. Meg kell tehát szabadulnunk a közgazdaságtan dogmatizmusától, és a közgazdaságtant a szellemi fejlődés jegye alá kell helyeznünk. Ezért mindenekelőtt a kultúráról kell beszélnünk, nem pedig a spengleri értelemben vett civilizációról.
A mi problémánk tehát az, hogy ne kötelezzük el magunkat ilyen vagy olyan gazdasági dogma mellett. A társadalomban mindenekelőtt az igazságosságon, a hagyományokon, az emberek boldogságán alapuló működést kell megteremtenünk. És ezek mind inkább erkölcsi, spirituális értékek, mint a közgazdaságtan. És ez nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kell hagynunk a gazdaságot. Nem,- de figyelmen kívül kell hagynunk a gazdasági dogmatizmust. Ha a piacgazdaság működik a társadalom bizonyos területein, akkor működjön.
Ha az állami szerepvállalás eredményesnek bizonyul, akkor legyen. Hasonlóképpen, ha bizonyos lakossági csoportokban van közösségi szemlélet, tegyék meg a kommunák, a közösségi társaságok bizonyos formái. Ezért a közgazdaságtanban meg kell szabadulnunk az ortodoxia minden formájától. Azt tapasztaljuk, hogy a múlt század történetének legjobb gazdasági teljesítménye éppen a keverék volt. Az állam és a magántőke egyensúlya ezért folyamatosan változik. Ez mindig egy kapcsolat. Ez nem dogma.
Meg kell tehát találnunk azt a kapcsolatot, amely a legjobban illik az orosz tapasztalatokhoz, az orosz társadalomhoz. És ami segítene a jelenlegi konkrét problémák jobb megoldásában. Az állam és a magántőke egyensúlya ezért folyamatosan változik. Ez mindig egy kapcsolat. Ez nem dogma. Meg kell tehát találnunk azt a kapcsolatot, amely a legjobban illik az orosz tapasztalatokhoz, az orosz társadalomhoz. És ami segítene a jelenlegi konkrét problémák jobb megoldásában.
Világrendek változása- Világrendek harca
Egyrészt a bipolaritás folytatódik, mert van egy pólus, amihez nem nyúltak hozzá. Így a Szovjetunió vége előtt létező két pólus közül az egyik eltűnt, a másik pedig ott van, jelen van. Tehát ez a kétpólusú rendszeregyfajta maradványa, és a Nyugat úgy viselkedik, mintha még mindig ebben a kétpólusú hidegháborúban lenne, és Oroszországot a Szovjetunió örökösének tekinti, akivel harcolni kell.
Ez tehát egyfajta tehetetlenség, a világ kétpólusú víziójának folytatása. Napjainkban megjelenik a multipolaritás, de ez valamimás. Nem arról van szó, hogy egyik ideológia a másik ellen, egyik pólus a másik ellen. Ez egy teljesen máselképzelés az együttélésről. Ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen vannak háborúk vagy konfliktusok, de azt sem, hogy szükségszerűen békénk van. Szóval attól függ. A multipolaritás pontosan a bipolaritás vége, és én azt az elképzelést terjesztem elő, hogy a Nyugat nem akarja elfogadni, hogy a multipolaritásban nem a két pólus egyike lesz, hanem a több pólus egyike, és ez csökkenti a nyugati igényt hegemónia, egyetemesség és globalizmus valami konkrétumhoz, a határokhoz.
A Nyugat reprovincializálásáról van tehát szó: éppen a multipolaritást védi ma Oroszország, és a háborút, amelyet az egypólusú rendszer ellen vív.#Nemcsak sajátstátuszunk, független pólus pozíciónk, hanem a többi pólus is: Kína, India, az iszlám világ, Latin-Amerika, Afrika. Tehát ez az első többpólusú háború, ami jelenleg zajlik Ukrajnában, mert a Nyugat mindenáron meg akarja őrizni és meg akarja menteni hegemóniáját, egy egypólusú rendszert, amely a kétpólusúság folytatása, és ezért van ekkora russzofóbia, ilyen gyűlölet. Oroszország. Ez a nemzetközikapcsolatok építészetének kétpólusú felfogásának folytatása. A Nyugat fő problémája annak elfogadása, hogy a Nyugat az emberiség tartománya lehet, és nemközpontja vagy fővárosa. Ezért ez csak egy rész. Nem képviseli az egész emberiséget, és a multipolaritás megvan ehhez.
Oroszország tehát a multipolaritásért küzdve azért harcol, hogy a különböző civilizációk érvényesülhessenek a benne rejlő értékrendszerükkel, ami egybeesik vagy nem a nyugati értékekkel. A többpolaritásban tehát nincs semmi univerzális.
Létezik egyfajta relatív, részleges univerzalizmus: kínaiuniverzalizmus, iszlám univerzalizmus, orosz eurázsiai univerzalizmus, afrikai és latin-amerikaiuniverzalizmus. Ezért nemcsak egy univerzalizmus létezik, a modern nyugati univerzalizmus, hanem létezhetnek és élhetnek együtt civilizációk, amelyek megvédik jogukat saját politikai, kulturális és művészetirendszereik létrehozásához.
Ez a sokféleség, a civilizációk pluralitása és a multipolaritás jelentése. Ez az állítás elleni harc, nem a Nyugat ellen, hanem a Nyugat azon igénye ellen, hogy a történelem, az idő, az ember, a technológia fejlődésének mintájának, egyedülálló példájának kell lennie. Minden civilizációnak megvan tehát a maga joga megérteni, értelmezni, mi az ember, mi az idő, mi az Isten, mi a halál, mi a jó és a rossz. Ezért a civilizáción múlik, hogy döntsön, és nincs egyetlen univerzális modell, amelyet minden civilizációra rákényszeríthetnénk. Erről szól ez a harc Ukrajnában.”
Civilizációk összecsapása. Az ukrajnai helyzet éppen a civilizációk összecsapásának példája; a globalista és az eurázsiai civilizációösszecsapásának tekinthető. A „nagy geopolitikai katasztrófa” (ahogy az orosz elnök a Szovjetunióösszeomlását nevezte) után az egykor egyesült ország területei „határokká” (köztes zónák) váltak – azok a terek, amelyekre a szomszédok figyelme irányul., NATO, és különösen az Egyesült Államok érdekelt abban, hogy destabilizálja a helyzetet Oroszország határain. Az 1990-es években következetes munka indult meg az új államok új kormányainak kádereivel – ez alól Ukrajna sem kivétel.
A 2014-es ukrajnai események, a Maidan, amelyet Nuland és az ultraglobalizáció híres Bernard-Henri Lévy katonája is oly nagy hévvel támogat, fordulópontot jelentettek, valójában megnyitották az ajtót egy közvetlen globalista diktátum létrehozása előtt Ukrajna felett. Ráadásul a liberális és nacionalista elemek, amelyek többé-kevésbé semlegesek voltak 2014 előtt, egységes fronthoz csatlakoztak egy globalista és Amerika-barátmenetrenddel. Ukrajnában 8 éven át a russzofóbiát kultiválták különféle programok, és újra írtak a történelmet, egészen az oroszok fizikai lemészárlásáig: ugyanez 8 borzalmas év Donbász számára napibombázásokkal. Anne-Laure Bonnel dokumentalista bemutatta mindezt, aki tanúja volt ennek a 8 évnek Donyeckben, és nem félt kimondani az igazat filmjeiben és interjúiban. A Nyugat egyöntetű támogatása Ukrajnának 2022-ben, elképzelhetetlen mértékű fegyverszállítás – mindez kínlódásnak tűnik.
Egy globalista rezsim agóniája, amely kezdi elveszíteni a teret a többpólusúsággal szemben. Számomra az a legnagyobb fájdalom, hogy Európa engedett a globalista propaganda befolyásának, és ahelyett, hogy semleges lett volna, a háború oldalára állt. Sok tekintetben minden bizonnyal ez volt az Egyesült Államok terve, amely oly szisztematikusan és folyamatosan provokálta az egész konfliktust azzal, hogy fegyvereket juttatott Ukrajnába.
Csak az Egyesült Államokból (a Transparency International szerint) több mint 658 millió dollárt fektettek be Ukrajnának nyújtott segélyekbe 2014 és 2017között. Ugyanakkor azt látjuk, hogy Latin-Amerika, a Közel-Kelet, Kína és India országai nem foglaltak el globalista álláspontot. Nicolas Maduro venezuelai vezető kijelentette, hogy országa "határozottan" ragaszkodik Oroszország álláspontjához. Kubában orosz zászlókat és Z szimbólumokat cipelő embereket láttak a május 1-jei tüntetésen – emlékeztet a ZDF német csatorna. Argentína kettős mércével vádolta a Nyugatot. Az ország alelnöke, Cristina Kirchner elmondta, hogy az ország vitában áll Londonnal a Falkland-szigetek miatt. Brazíliában Lula da Silva elnökjelölt viszont azt mondta, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán vezető a felelős azért, ami országában történik.
Kína felszólalt a NATO-bővítés és az amerikai provokációkellen. India megpróbálta megőrizni stratégiai semlegességét (Az 1990-es években India maga is nagyon fájdalmas amerikai és nyugati szankciók célpontja volt, mert nem volt hajlandó csatlakozni az Átfogó Atomcsend-szerződéshez. Számos közel-keleti ország támogatta Oroszország különleges katonaiműveletét (Szíria, régóta orosz szövetséges, mindenkinél jobban ismeri a globalizmus elleniharcot) Törökországban egyre gyakrabban hallatszik a NATO-ból való kilépésre irányuló felhívás, és az elnök megtagadta Svédország és Finnország NATO-ba való felvételét. Sok afrikai ország, különösen azok, ahol erős az antiglobalista érzelmek, nem támogatta a Nyugat Oroszországgal szembeni kritikáját (Mali, Szudán, Közép-afrikai Köztársaság, Zimbabwe, Kongói Köztársaság, Eritrea). Ezek a reakciók az „egységesvilágtér” mítoszának végét jelzik. Oroszország különleges hadművelete Ukrajnában felgyorsította a többpólusú világ kialakulását és számos geopolitikai folyamatot katalizált.
Dugin megítélése az ukrajnai konfliktusról 2022 márciusban, nem sokkal a különleges hadműveletelindítása után.
Ez nem háború Ukrajna ellen. Ez egy konfrontáció a globalizmussal, mint szerves bolygójelenséggel. Ez minden szinten – geopolitikai és ideológiai – konfrontáció. Oroszország mindent elutasít a globalizmusban: egyrészt az unipolarizmust, az atlantizmust, másrészt a liberalizmust, a tradícióellenességet, a technokráciát, egyszóval a Great Reset-et.
Nyilvánvaló, hogy minden európai vezető az atlantista liberális elit része. Oroszország most ki van zárva a globalista hálózatokból. Már nincs választása: vagy felépíti a világát, vagy eltűnik. Oroszország kijelölte az irányt, hogy felépítse világát, civilizációját. És ezzel hadilábon állunk. Ezért jogos reakciójuk. És most megtörtént az első lépés. De a szuverén a globalizmussal szemben csak egy nagy tér, egy állam-kontinens, egy állam-civilizáció lehet.
Egyetlen ország sem tud sokáig ellenállni a kapcsolat teljes megszakításának. Oroszország globális ellenállási mezőt hoz létre. Győzelme minden alternatív erő, jobb és bal, és minden nép győzelme lenne. Elkezdjük, mint mindig, a legnehezebb és legveszélyesebb folyamatokat. De ha nyersz, mindenki profitál belőle. Ilyennek kell lennie. Megteremtjük a valódi multipolaritás feltételeit. És azok, akik készek most megölni minket, holnap elsőként profitálhatnak üzletünkből. Mit jelent Oroszországnak szakítani a Nyugattal? Ez a megváltás.
A modern Nyugat, ahol Rothschildok, Sorosok, Schwabok, Bill Gates és Zuckerberg győzedelmeskednek, a világtörténelem legundorítóbb dolga. Ez már nem a görög-római mediterrán kultúra nyugata, sem a keresztény középkor, sem az erőszakos és ellentmondásos XX. Ez a civilizáció mérgező hulladékának temetője, ez civilizáció ellenes. És minél hamarabb és teljesebben elszakad tőle Oroszország, annál hamarabb tér vissza a gyökereihez. Mihez? Keresztény, görög-római, mediterrán, európai gyökerekkel való közösséghez. Vagyis az igazi Nyugattal közös gyökerekhez. Ezek a gyökerek – az övék is! – de a mai modern Nyugat elnyomta őket.
És csak Oroszországban maradtak meg. Oroszország nem Nyugat-Európa. Oroszország követte a görögöket, Bizáncot és a keleti kereszténységet. És még mindig ezen az úton jár. Igen, cikcakkokkal és kerülőutakkal. Néha zsákutcával. Oroszország arra született, hogy megvédje a hagyomány értékeit a modern világgal szemben. Pontosan ez a „lázadás a modern világ ellen”. Te megérted ? Európának szakítania kell ezzel a Nyugattal, és az Egyesült Államoknak is követnie kell azokat, akik elutasítják a globalizmust. És akkor mindenki megérti a modern ukrajnai háború értelmét. Ukrajnában sokan megértették ezt. De az iszonyatos liberális-náci dühös propaganda semmit sem törölt ki az ukránok fejéből. Felébrednek, jönnek, és velünk harcolnak a fény birodalmáért, a hagyományért és az igazi európaikeresztény identitásért. Az ukránok a testvéreink. Voltak, vannak, és lesznek is. A Nyugattal való szakítás nem szakítás Európával. Ez szakítás a halállal, a degenerációval és az öngyilkossággal.
A liberalizmus elveiről: Megfosztotta az embert a kollektív identitás minden formájától. Vallás, hagyományos értékek, hierarchia, nemzettudat: meg kell szabadulnunk tőlük. Minden opcionálissá válik: választhat a vallása, a nemzete, és ma még a neme is. A homoszexualitás mindig is létezett, nem? Tiszta politikai propaganda, amely totalitárius módon normákat támaszt a társadalommal szemben. Egy liberális demokráciában senkit nem kényszerítenek arra, hogy meleg legyen, igaz?
Attól a pillanattól kezdve, hogy engedélyezünk valamit, a norma megváltozik. Alapvetően a normák egyfajtaminta, amit követned kell, és ha a normán kívül mást is elviselsz, automatikusan új normává teszed. Ha megengedi a homoszexualitást, tönkreteszi a heteroszexuális társadalmat, mert elveszi a kollektív identitás egy formáját. A liberalizmus végső célja az emberiség felszámolása: megadja az embereknek a választáslehetőségét, hogy kiborgként vagy állatként folytassák az életüket.
A transzneműek még mindig valóság...Ellenkezőleg, ez tiszta ideológia. Az ember találja ki ezeket a fogalmakat, és a valóság alkalmazkodik hozzájuk. A transzneműség és a homoszexualitás politikai ideológia, a liberalizmus utolsó szakasza. Meg kell értenünk, hogy a liberalizmus a modernitás terméke. Az olyan fogalmak, mint a rasszizmus, arabszolgaság és a totalitarizmus, a modernitásban született európai fogalmak. Amikor a liberalizmus még ellentétes volt a fasizmussal és a kommunizmussal, anti-totalitárius rendszernek tűnt. De most, hogy nincs többé nagy ideológiai ellenség, a liberalizmus megmutatja igazi arcát.
Az olyan ideológusok, mint Soros György és Karl Popper két csoportra osztják a világot: nyitott és zárt társadalmakra. Ahogy a kommunisták felosztották a világot kapitalistákra és proletárokra, a nácik pedig különbséget tettek ariánusok és nemariánusok között, úgy osztják fel a világot progresszívekre – jókra – és konzervatívokra – rosszakra.
Semmi értelme, igaz? A liberális demokráciában a konzervatívoknak minden joguk megvan ahhoz, hogy konzervatív elképzeléseik legyenek. Egy liberális demokráciában csak a liberális konzervatívokat fogadják szívesen. Azok, akik nem, azonnal marginalizálódnak és kriminalizálódnak. Az olyan embereket, mint én, akik illiberális demokráciát hirdetnek, azonnal fasisztának és sztálinistának nevezik. Mi vagyunk az új zsidók és a gulág munkásai. A nyitott társadalom csak a nyitott társadalom támogatóit fogadja el. A vita csak a liberalizmus hívei között zajlik.
Lehet liberális a jobboldalon és liberális a baloldalon. Lehet szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali liberális. De lehetetlen unliberálisnak lenni. Úgy gondolom, hogy egy társadalomnak képesnek kell lennie arra, hogy eldöntse, egy uralkodó vagy egy diktátor kormányozza. Egy ilyen döntésnek nem kell feltétlenül demokráciának lennie. Az egyetlen igazidemokratikus döntés Oroszországban a Zemszkij Szobor, az orosz gyűlés idején született, amely a 17.században megválasztotta a Romanovok első cárját. Uralkodót választottunk, és mindig is elégedettek voltunk vele.
Amíg nincs forradalom, van egy hallgatólagos megállapodás, amely legitimálja a rezsim tekintélyét. A liberálisok véget akarnak vetni a történelemnek, és mindenkire rákényszerítik ideológiájukat, miközben a politikatörténet nyitott: a demokrácia nem vitathatatlan egyetemes érték, amelyet az egész világnak elkell fogadnia.
