Irán és Oroszország új atomenergia-egyezményt köt, amely alapjaiban változtathatja meg a Közel-Kelet erőviszonyait. Mutatjuk, miért kulcsfontosságú ez a világ energiabiztonsága szempontjából.

Oroszország új atomkorszakot nyit Iránnak – miért retteg a Nyugat?

Az utóbbi hónapokban egyre világosabb: a globális erőviszonyok átrendeződnek. A Nyugat megosztott, új hatalmi központok jönnek létre, és ezek között egyre szorosabb szövetség formálódik Oroszország és Irán között. Legújabb lépésük: egy több atomerőmű felépítésére szóló megállapodás, amely alapjaiban változtathatja meg a Közel-Kelet energetikai jövőjét.

Irán atomprogramjának fordulópontjai

Kevesen tudják, de Irán már közel 70 éve lépett az atomenergia útjára – ráadásul amerikai támogatással. Az 1950-es években az USA még szoros szövetségese volt a sah uralmának, és saját programja („Atom a békéért”) keretében épített kutatóreaktort Teheránban.

A ’70-es évekre Irán grandiózus tervet dolgozott ki: 22 reaktor építését 23 gigawatt összkapacitással. Nyugat-Európa és az USA versengett a szerződésekért – egészen az 1979-es iszlám forradalomig, amikor minden megváltozott.

A forradalom után a korábbi partnerek hátat fordítottak Teheránnak, a Nyugat pedig elkezdte minden fórumon „iráni atomfenyegetésként” tálalni a programot. Ettől kezdve a nemzetközi nyomás, szankciók és folyamatos ellenőrzések kísérték az ország törekvéseit.

A nukleáris alku és annak bukása

2015-ben úgy tűnt, megtört a jég: a világ nagyhatalmai, köztük Oroszország és Kína közvetítésével, megszületett az iráni atomalku (JCPOA). Ez korlátozta Irán nukleáris tevékenységét cserébe a szankciók enyhítéséért.

A megállapodás azonban rövid életű volt. Donald Trump 2018-ban egyoldalúan kilépett belőle, visszahozva a szankciókat. Azóta a helyzet feszült, Washington és Tel-Aviv rendszeresen támadásokkal fenyeget, Irán pedig kitart amellett, hogy békés célokra használja az atomenergiát.

Oroszország szerepe: a Busher atomerőmű és az új fejezet

Az 1990-es években Oroszország lépett a képbe, amikor a Roszatom befejezte a félbehagyott Busher atomerőművet. 2011-ben üzembe helyezték az első reaktort, amely azóta is az ország áramtermelésének része.

Mégis, Irán energiarendszerét ma is a földgáz (81%) és az olaj (14%) uralja, miközben a villamosenergia-fogyasztás gyorsan nő. Ez a növekedés nemcsak a lakossági igények miatt van, hanem az ipar, a mezőgazdaság és az utóbbi időben a kriptovaluta-bányászat is óriási energiát emészt fel.

A Busher jelenleg csak az ország áramtermelésének 1%-át adja – miközben a kereslet évről évre ugrásszerűen nő. Ezért Iránnak létkérdés, hogy új erőművek épüljenek.

Most Oroszország és Irán több új reaktor építéséről állapodott meg – nem egy, hanem több blokkról. Ez nemcsak energetikai, hanem geopolitikai üzenet is: a két ország közösen kívánja megkerülni a nyugati szankciókat, és alternatív világrendet építeni.

Mitől fél a Nyugat?

Az USA és szövetségesei attól tartanak, hogy az atomenergia-fejlesztés mögött katonai célok is megbújhatnak. Azonban a valóság jóval összetettebb: Irán energiaigényei robbanásszerűen nőnek, és hosszú távon nem tud a fosszilis forrásokra támaszkodni.

Ráadásul Oroszország számára is fontos a partnerség: a Roszatom nemcsak technológiát ad, hanem hosszú távú együttműködést biztosít, teljes üzemanyagciklussal. Ez az együttműködés az egyik legerősebb orosz-iráni szövetség alapja lehet a következő évtizedekben.

Vélemény

Ez a megállapodás sokkal inkább szól az energiabiztonságról, mint a fegyverkezésről. Irán gazdasága növekszik, és ha nem kap stabil áramellátást, az belső feszültségeket szülhet. Az atomenergia kézenfekvő megoldás – környezetbarátabb, mint az olaj- és gázalapú termelés, és hosszú távon fenntartható.

A Nyugat félelmei túlzóak. Az igazi tét nem az, hogy Irán atomfegyvert gyárt-e, hanem hogy mennyire tud kilépni a nyugati energiafüggőségből, és ezzel saját geopolitikai mozgásterét növelni. Ebben pedig Oroszország kulcsszerepet játszik.

Forrás: RIA Novosti nyomán