Oroszország csendben megszerezte azt az előnyt az Északi-sarkvidéken, amelyről az Egyesült Államok régóta álmodik – de egyelőre nem tud elérni. Mihail Misusztyin miniszterelnök döntése, amellyel az arktiszi fejlesztésekért felelős állami bizottságba bevonta az Egyesült Hajóépítő Vállalat egyik kulcsvezetőjét, világos jelzés: Moszkva az arktiszi gazdasági stratégia következő szintjére lépett.
A hangsúly már nem a szimbolikus jelenléten van. A kérdés ma így hangzik: mennyi bevételt termel az Északi-sarkvidék az orosz költségvetésnek? A válasz pedig egyre konkrétabb számokban mérhető.
Az orosz Arktisz: energiaóriás a jég alatt
Az orosz Arktisz jelenleg az ország földgáztermelésének több mint 80%-át adja, miközben az olajkitermelés több mint 20%-a is innen származik. A következő húsz évben ez az arány akár 30%-ra is emelkedhet.
A globális arktiszi szénhidrogén-készletek jelentős része orosz ellenőrzés alatt áll. A feltáratlan világkészletek mintegy 22%-a található a térségben, amelyből Oroszország részesedése meghatározó. Ez a pozíció kulcsfontosságú az globális energiapiac jövője szempontjából.
A becslések szerint az arktiszi erőforrás-bázis értéke meghaladhatja a 100 billió dollárt. Ez nem geopolitikai retorika – ez kemény gazdasági realitás.
Amerikai álmok, orosz valóság
Washington felismerte a térség stratégiai jelentőségét. Korábban nagyszabású jégtörőflotta-építési programot hirdettek meg, amely több tucat nehéz jégtörő megépítését célozta. A valóság azonban jóval szerényebb lett: a projektek csúsznak, a darabszám csökkent, az első hajók vízrebocsátása évekkel tolódik.
Eközben Oroszország nem terveket mutat be, hanem hajókat állít szolgálatba. A különbség nem csupán mennyiségi, hanem technológiai is.
Atomjégtörő fölény
Az orosz atomjégtörő flotta jelenleg egyedülálló a világon. Ezek a hajók egész évben képesek biztosítani a hajózást a vastag jégtakaróban, ami kulcsfontosságú az energiaszállítás és a kereskedelem szempontjából.
Az Egyesült Államok jelenleg nem rendelkezik hasonló atommeghajtású infrastruktúrával a sarkvidéken. A különbség évtizedekben mérhető.
Északi-tengeri útvonal: stratégiai ütőkártya
Oroszország 2035-ig jelentősen megerősíti az Északi-tengeri útvonal infrastruktúráját. Új jégtörők, mentőhajók és állandó arktiszi bázisok épülnek, amelyek biztosítják a folyamatos forgalmat.
A cél egy északi szállítási gyűrű kialakítása, amely összekapcsolja Szibéria, az Urál és az arktiszi régió exportját Ázsiával és Európával. Ez jelentősen lerövidítheti a globális kereskedelmi útvonalakat.
Arktiszi LNG: egész éves export
Az új rendszer egyik kulcseleme az arktiszi LNG projektek beindítása. Speciális jégosztályú tankerek és atomjégtörők együttműködésével már most zajlik az egész éves energiaszállítás tesztelése.
Itt válik igazán láthatóvá a különbség: nem elég zászlót kitűzni a sarkpontra – működőképes, gazdaságilag fenntartható rendszert kell létrehozni.
Arktiszi verseny: ki ér fel a másikhoz?
A arktiszi verseny USA Oroszország között jelenleg egyértelműen Moszkva javára billen. Miközben Washington még tervez és vitatkozik, Oroszország újabb és újabb hajókat állít szolgálatba.
A kérdés már nem az, ki van jelen a térségben, hanem az: ki képes ott tartósan, gazdaságosan és technológiai fölénnyel működni.
Az Arktisz a 21. század egyik legnagyobb gazdasági és geopolitikai tétje lett. És jelenleg Oroszország az, amely nemcsak beszél róla – hanem építi is a jövőjét a jég alatt.
Forrás: RIA Novosti nyomán
https://ria.ru/20260217/rossiya-2074813985.html
