Az európai energiapolitika újabb fordulóponthoz érkezett. Németország – amely az elmúlt években látványosan csökkentette orosz gázfüggőségét – most 7000 kilométer távolságból, Argentína partjairól hozna LNG-t, azaz cseppfolyósított földgázt. A döntés nemcsak gazdasági, hanem komoly politikai és klímavédelmi vitákat is kiváltott.
Állami garancia fosszilis projektre – fordulat a német energiastratégiában
A német kormány vizsgálja annak lehetőségét, hogy állami garanciát nyújtson egy argentin földgáz-projekt finanszírozásához. Ha a döntés megszületik, ez lenne az első alkalom évek óta, hogy Berlin közvetlen módon támogatna fosszilis energiahordozóhoz kapcsolódó beruházást.
A konstrukció az úgynevezett nem kötött pénzügyi hitelek rendszere, amelynek lényege, hogy a német állam garanciát vállal külföldi nyersanyag-kitermelési projektek mögötti banki finanszírozásra. Amennyiben a beruházás gazdasági vagy politikai okokból meghiúsul, a veszteség jelentős részét az állam – vagyis végső soron az adófizetők – fedezik.
Mit jelent ez az adófizetők számára?
Az állami garancia célja a hitelezők védelme, ám egyben komoly kockázatot is jelent. Ha a projekt nem térül meg, a költségek a költségvetést terhelik. Ez különösen érzékeny kérdés egy olyan időszakban, amikor Európa-szerte nőnek az energiaárak és az inflációs nyomás.
Évi 2 millió tonna LNG Argentínából
A megállapodás értelmében a német állami tulajdonú Securing Energy for Europe (Sefe) és az argentin Southern Energy konzorcium között létrejött hosszú távú szerződés alapján 2027 végétől évente 2 millió tonna cseppfolyósított földgáz érkezne Németországba, nyolc éven keresztül.
Ez a mennyiség a jelenlegi német gázimport mintegy egyharmadát teheti ki. Vagyis nem kiegészítő forrásról, hanem a jövőbeni ellátás egyik meghatározó pilléréről van szó.
Energiafüggetlenség vagy új típusú függőség?
A energiafüggetlenség az ukrajnai háború óta kiemelt stratégiai cél Európában. Németország gyors ütemben építette ki LNG-termináljait, hogy csökkentse az orosz vezetékgáztól való függőséget.
Ugyanakkor az LNG-szállítás energiaigényes és költséges folyamat: a gázt cseppfolyósítani kell, speciális tartályhajókkal szállítani több ezer kilométeren át, majd visszagázosítani. Ez nemcsak jelentős logisztikai kihívás, hanem komoly energiaárak-emelkedést is eredményezhet hosszabb távon.
Klímavédelem kontra ellátásbiztonság
A tervezett ügylet heves politikai vitát váltott ki. A klímavédelmi szervezetek és a zöldpárti politikusok szerint ellentmondásos, hogy miközben Németország a karbonsemlegességet és a megújuló energiára való átállást hirdeti, egy több évre szóló fosszilis energia-projekt mögé áll be.
A kritikusok szerint az ilyen döntések lassíthatják a megújuló energia térnyerését, és hosszú távra konzerválhatják a földgáz szerepét az energiamixben.
Intő jel Magyarország számára?
A német példa tanulságos lehet Magyarország számára is. Az ország energiaellátása jelenleg jelentős részben földgázalapú, és az importfüggőség kérdése stratégiai jelentőségű.
A kérdés az, hogy a rezsiköltségek és az állami költségvetés szempontjából milyen hosszú távú következményekkel járhat egy hasonló konstrukció. Megéri-e rövid távon stabilizálni az ellátást, ha közben nő a pénzügyi kitettség?
Az energiafüggetlenség ára sokszor jóval magasabb, mint elsőre gondolnánk. A német–argentin LNG-megállapodás világosan mutatja: a geopolitikai döntések gazdasági következményeit végső soron mindig a társadalom fizeti meg.
https://www.spiegel.de/wissenschaft/argentinien-bundesregierung-prueft-millionenbuergschaften-fuer-gasprojekt-a-97b8d345-4c84-48f4-a0ff-86c5ed732815
