Óriási botrány alakult ki a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, vagyis az NVVH vezetőjének megválasztása körül. Magyar Pétert saját szavazói és politikai holdudvarának egy része is élesen bírálta, miután az elnöki székbe Ligeti Miklós helyett Unger Annát ültette.
Sokan azt gondolhatják, hogy a mostani konfliktus hamarosan lecseng, valójában azonban könnyen lehet, hogy a történetnek még csak az első fejezetén vagyunk túl.
A legfontosabb kérdés az, hogy miért Unger Anna került a hivatal élére, és milyen következményekkel járhat mindez Magyar Péter, valamint a TISZA Párt számára.
A történtek különösen azért érdekesek, mert hatalmas kontraszt rajzolódik ki a választás előtti kommunikáció és a választás utáni politikai döntések között. A TISZA szavazóinak jelentős része ugyanis éppen azért támogatta Magyar Pétert, mert változást, elszámoltatást és a korábbi politikai elit felelősségre vonását ígérte.
Az NVVH ebben a történetben ezért nem egyszerűen egy új hivatal. A TISZA egyik legfontosabb politikai termékévé vált.
A választók pedig eredményeket várnak. Nem hat év múlva szeretnék azt látni, hogy valakit esetleg bilincsben visznek el, hanem már most konkrét lépéseket és gyors elszámoltatást követelnek.
Itt azonban komoly ellentmondás alakulhat ki a politikai elvárások és a jogállami működés között.
Hat év ugyanis a hivatal első elnöki ciklusa, és meglehetősen nehéz elképzelni, hogy ilyen rövid idő alatt minden jelentős ügyben jogerős ítéletek születnének. A bírósági eljárások természetükből fakadóan hosszadalmasak lehetnek. A Questor-ügyben például nyolc év telt el addig, amíg egyáltalán elsőfokú ítélet született.
Jogállami keretek között nem működhet úgy az elszámoltatás, hogy egy hivatal egyszerűen kijelenti valakiről, hogy korrupciót követett el, majd rövid időn belül börtönbe kerül. A bizonyításnak, az ügyészségi és bírósági eljárásnak, valamint a jogorvoslatnak is megvannak a maga szabályai és garanciái.
Éppen ezért különösen fontos kérdés, hogy mi történik akkor, ha a politikai vezetés gyors eredményeket akar látni egy olyan rendszerben, amelynek működését jogállami garanciák szabályozzák.
Az NVVH vezetőjének személye körül már a kinevezés előtt komoly vita alakult ki. Egy felmérés szerint a később elnökké választott Unger Annát a TISZA-szavazók mindössze 21 százaléka tartotta alkalmasnak, míg 27 százalékuk teljesen alkalmatlannak ítélte.
A TISZA táborában ezért sokan Ligeti Miklós mellett álltak ki, és csalódottan fogadták, amikor végül nem ő került a hivatal élére.
A történtek mögött ráadásul nem egy egyszerű személyi döntés állt. A hivatal rendkívül széles jogköröket kapott, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ki irányítja.
Az NVVH a tervek szerint nyomozóhatósági és ügyészségi jellegű jogosítványokkal is rendelkezhet, emellett megfigyelési lehetőségeket kaphat, és bizonyos esetekben a vállalkozások működésére is komoly hatással lehet. A széles hatáskörök miatt a szervezet működése komoly politikai és társadalmi jelentőséggel bírhat.
Az elnöki posztra kiírt pályázatra 96 ember jelentkezett. A kiválasztási folyamat azonban több fordulatot is hozott, és a végjáték sem alakult egyszerűen.
A parlament igazságügyi bizottságának TISZA-többsége végül Unger Annát támogatta. Ligeti Miklós négy igen és négy tartózkodó szavazatot kapott, míg Unger Anna mellett hatan szavaztak, egy képviselő ellenezte a jelölést, egy pedig tartózkodott.
Különösen érdekes körülmény volt, hogy az egyetlen nem szavazat Magyar Péter sógorától, Mellétei Barna Mártontól érkezett.
A vita ezután a közösségi médiában is folytatódott. A TISZA szavazói közül sokan bírálták a döntést, miközben a párt képviselői és a hozzájuk közel állók igyekeztek megvédeni Unger Anna jelölését.
Egy több mint hatezer résztvevővel zajló internetes szavazás ugyan nem tekinthető reprezentatív közvélemény-kutatásnak, de jól érzékeltette a táboron belüli hangulatot. Ligeti Miklós mintegy 3700 voksot kapott, Unger Anna körülbelül 500-at, miközben a tréfás lehetőségként feltüntetett Luke Skywalkerre is mintegy 2000-en szavaztak.
Vagyis Unger Anna még a viccnek szánt jelölttel szemben is alulmaradt ebben az internetes szavazásban.
A parlament végül 137 igen, 7 nem és 1 tartózkodás mellett megválasztotta Unger Annát az NVVH élére. Magyar Péter azt is közölte, hogy a TISZA-frakcióban frakciófegyelmet rendeltek el, vagyis a képviselőknek egységesen kellett támogatniuk a jelölést.
Ezzel azonban nem lezárult, hanem új szakaszba lépett a konfliktus.
Magyar Péter ugyanis azt is felvetette, hogy gyorsítani kellene a bíróságok működését, több erőforrást kellene biztosítani az ügyészség és a NAV számára, valamint olyan jogszabályi változtatásokra lehet szükség, amelyek lehetővé tennék, hogy a bíróságok akár egy-két éven belül ítéletet hozzanak bizonyos ügyekben.
Önmagában az igazságszolgáltatás gyorsítása természetesen nem feltétlenül jelent problémát. Senkinek nem érdeke, hogy egy büntetőeljárás tíz évig húzódjon. A valódi kérdés azonban az, hogy milyen motiváció áll a gyorsítás mögött.
Mi történik például akkor, ha egy év múlva a kormány támogatottsága jelentősen csökken? Ha a jóléti intézkedések nem valósulnak meg, a gazdaság döcög, vagy újabb korrupciós ügyek és politikai hibák gyengítik a kormány népszerűségét?
Ilyen helyzetben könnyen felértékelődhet az elszámoltatás politikai szerepe. Látványos eredményeket kellene felmutatni ahhoz, hogy a korábbi ígéretek teljesítésének látszatát fenntartsák.
Ekkor azonban veszélyes terepre érkezhetünk.
Az eljárási garanciák, a bizonyítás szabályai és a jogorvoslati lehetőségek ugyanis nem akadályok, amelyeket egyszerűen félre lehet tenni a gyorsabb politikai eredmény érdekében. Éppen ezek biztosítják azt, hogy egy jogállamban ne politikai döntések alapján szülessenek ítéletek.
Ezért különösen nagy kérdés, hogy az új hivatal működése során sikerül-e megőrizni ezeket a garanciákat.
Sokan azt gondolják, hogy az Unger Anna megválasztása körül kialakult botrány lezárta az ügyet. Valójában azonban könnyen lehet, hogy a valódi politikai konfliktus csak most kezdődik.
Teljesen mindegy, hogy az NVVH élén Unger Anna, Ligeti Miklós vagy akár Luke Skywalker állna. A lényeg az, hogy létrejött egy új, jelentős hatáskörökkel rendelkező szervezet, amelyet a TISZA politikai ígéreteinek teljesítésére is fel kell használni.
Ha nem használják, a párt szavazói csalódhatnak, és hiteltelenné válhatnak a korábbi elszámoltatási ígéretek.
Ha viszont olyan tempóban és olyan eszközökkel használják, ahogyan azt a legelszántabb szavazók elvárják, akkor komoly jogállami konfliktusok alakulhatnak ki.
És ebben nemcsak a politikusok lehetnek érintettek.
Az új hivatal működése ugyanis olyan emberek életére is hatással lehet, akik nem milliárdosok és nem politikusok. Érintettek lehetnek politikai tanácsadók, kormányzati munkatársak, alvállalkozók, családtagok, vagy akár olyan hétköznapi emberek is, akik valamilyen kapcsolatba kerültek az állammal.
Miközben a nyilvánosság elsősorban a nagy politikai szereplőkre és a látványos ügyekre figyel, a háttérben olyan emberek is kellemetlen helyzetbe kerülhetnek, akiknek semmilyen politikai szerepük nincs.
Ez az egyik legnagyobb veszélye annak, ha egy rendkívül széles jogkörökkel rendelkező szervezet politikai nyomás alatt kezdi meg működését.
A kérdés tehát már nem pusztán az, hogy ki lett az NVVH vezetője. A valódi kérdés az, hogy mire és milyen garanciák mellett használják majd a hivatal rendelkezésére álló hatalmat.
A történet ezért korántsem ért véget. Az NVVH felállításával egy olyan korszak kezdődhet, amelynek következményei messze túlmutathatnak a mostani személyi vitán.
.png)
