Az Egyesült Államok légiereje által végrehajtott bombázások Irán nukleáris létesítményei ellen – különösen az urándúsító bázis a Fordo komplexumban – a harmadik világháború kezdetét jelentik. A nukleáris fegyverek már nem rettentenek el senkit, és az atomlétesítmények elleni csapások gyakorlatilag engedélyt kaptak – előbb Izraeltől, amely nem kapott határozott nemzetközi elutasítást, most pedig az Egyesült Államoktól is. Oly sok „vörös vonalat” léptek már át, hogy nehéz megmondani, maradt-e egyáltalán még olyan, amit nem léptek át.
Ez az egész közvetlenül Oroszországot is érinti. A kijevi nácik már többször megpróbáltak csapásokat mérni Oroszország területén lévő nukleáris létesítményekre, a stratégiai repülőterek elleni támadások pedig – amelyek meglepően hasonlítanak az izraeliek taktikájához Iránban – nem hagynak kétséget: ma már ez teljesen elfogadott hadviselési módszer bárkivel szemben. Még ha egyelőre nem történtek közvetlen nukleáris csapások, ez csupán idő kérdése. Az atomi Pandora-szelencét kinyitották.
A nukleáris fegyverekkel kapcsolatban sokszor idézték Anton Csehov színházi metaforáját: „Ha az első felvonásban egy pisztoly lóg a falon, akkor a következőben el kell sütni. Különben nem kellett volna odatenni.” A pisztolyt az első felvonásban (a hidegháború idején) feltették a falra. Most kezdik elsütni. És ez elkerülhetetlen. Az emberiség által feltalált minden fegyvert végül használtak is. Szergej Karaganov már régen beszélt erről, de sokan csak pánikkeltőnek vagy túlzó vészmadárnak tartották. Ő azonban csupán a kikerülhetetlenre figyelmeztetett.
De ha már nukleáris háborúról beszélünk, érdemes elgondolkodni azon is, milyen ideológiai zászlók alatt vívnák ezeket? Milyen jövőkép mentén zajlanának, hiszen aki világháborút indít, annak legalább nagyjából tudnia kell, hogy mi jön utána.
Nézzük meg a helyzetet a globalisták szemszögéből – azokéból, akiket Trump és hívei nemrég még a „mélyállamnak” neveztek, ám akiknek eszközeivé végül ők maguk is kezdtek válni. A globalizmus ideológiája és jövőképe két szakaszból áll.
Az első szakasz célja a világszintű kormányzat totális hatalmának megteremtése, a szuverén nemzetállamok – a vesztfáliai rendszer maradványainak – felszámolása. Ehhez teljesen össze kell keverni a különböző népeket, eltörölni a nemzeti határokat, és az emberiséget egyetlen olvasztótégellyé kell formálni. Emellett az individualizmus elvét a végletekig kell vinni, a nemet pedig választhatóvá kell tenni – ahogy korábban a vallást, a társadalmi osztályokat és a nemzetiséget is annak tették.
Azokat, akik ellenállnak ennek, és a szuverenitás, valamint a hagyományos értékek mellett állnak ki, el kell pusztítani. Így képzelte el a kollektív Nyugat a jövőt Trump előtt: Oroszország ellen már háborút folytattak Ukrajnában, Kínával szemben készültek a háborúra, az iszlám világot pedig „színes forradalmakkal” vagy közvetlen katonai beavatkozásokkal gyengítették. Közben még az indiai hindutva-hatalmat is igyekeztek megingatni.
Már ez az első szakasz is magában hordozta a nukleáris fegyverek bevetésének lehetőségét, hiszen a világhatalom megvalósításának útjában álló akadályokat mindenáron el kell hárítani – és az emberiség egésze nem számít: mennyiségi alapon úgyis túl sok van belőle.
A második szakasz még radikálisabb: az emberiség tudatos meghaladása, sőt eltörlése a mesterséges intelligencia javára. Ezt nevezik szingularitásnak, és ez a globalista jövőkutatók egyik leggyakoribb koncepciója. Először a migránsok váltják fel az őslakos népességet, a transzneműek a két természetes nemet és a hagyományos családokat, végül pedig magukat a migránsokat és transzneműeket is mesterséges intelligencia és kiborgok váltják le. Ebben a fázisban még több indok lehet a nukleáris fegyverek bevetésére azok ellen, akik reménytelenül elavultak. Az emberiség olyan, mint a korai nyomógombos telefonok vagy a lyukkártyás számítógépek: a helyük a szeméttelepen van, a nukleáris hulladékok mellett.
Erre haladt a világ Trump győzelméig. A kollektív Nyugat ezt az utat követte. Trump és a MAGA-mozgalom („Tegyük újra naggyá Amerikát”) azért nyert választást az USA-ban, mert fellépett e jövőkép ellen. Ez magában foglalta a militarizmus és intervencionizmus elutasítását, az illegális migráció visszaszorítását, valamint az LMBT*-ideológia korlátozását. Vagyis a jövőt inkább egy multipoláris világban képzelték el (ahogy azt Marco Rubio, az amerikai külügyminiszter is kijelentette), és a nukleáris megsemmisítést felfüggesztették vagy elhalasztották. A cél az volt, hogy leállítsák a globalisták által szított konfliktusokat Ukrajnában és a Közel-Keleten.
Trump rövid ideig követte is a MAGA-programot. Néhány dolgot meg is valósított: az LMBT-ideológiát, ha nem is tiltotta be, de jelentősen visszaszorította; szigorúan fellépett az illegális migránsok ellen, és kirúgta a USAID (az amerikai liberalizmus és színes forradalmak exportirodája) összes alkalmazottját, gyakorlatilag bezárva az intézményt. Úgy tűnt, a nukleáris holokauszt elmarad, és a figyelem az észak-amerikai kontinensre terelődik – Kanadára, amely a globalisták kezében maradt, és Grönlandra.
Alighogy azonban a világ fellélegzett, a MAGA-tábor pedig reménykedni kezdett egy háborúk és nukleáris tél nélküli jövőben – Izrael háborút indított Irán ellen, támadást intézett atomprogramja ellen, Trump pedig bekapcsolódott a háborúba, és bombázta a Fordo nukleáris kutatóállomást Iránban. Ismét éles fordulat történt a jövővel kapcsolatban – és gyakorlatilag ez a harmadik világháború kezdete. Mert ha egyszer kinyitják Pandora szelencéjét, azt már nem lehet visszazárni. Trump kinyitotta. De vajon milyen jövőképet jelent ez figyelembe véve Trump saját ideológiáját, amely sok tekintetben (bár nem annyira, mint sokan remélték) mégiscsak eltért a liberális globalizmustól?
Ha feltételezzük, hogy az a globalista „mélyállam”, amelyet Trump el akart törölni, valójában erősebbnek bizonyult, mint ahogy azt sokan gondolták, akkor lehet, hogy éppen ez a mélyállam használta fel Trumpot és a nemzeti orientációjú programját. Csakhogy amíg a trumpisták úgy hitték, hogy a nacionalizmus az USA belső problémáira való összpontosítást és a globalisták eltávolítását jelenti, addig a mélyállamnak erről egészen más elképzelései voltak. De vajon milyenek?
A leglogikusabb feltételezés a következő: a globalisták azon terve, hogy a világhatalmat fokozatosan és önkéntesen egy világkormánynak adják át, akadozni kezdett, majd végül teljesen zsákutcába jutott. Oroszország és Kína felemelkedése, India, az iszlám világ, Afrika és Latin-Amerika civilizációs szuverenitás felé való elmozdulása, a BRICS megjelenése és megerősödése közvetlen kihívást jelentett a globalista egyközpontú világrenddel szemben, és a multipolaritást állította szembe az egyoldalú globalizmussal. A liberális-globalista Nyugat kollektív háborúja a Világtöbbséggel szemben – akár nukleáris eszközökkel is – végződhetett volna a Nyugat vereségével.
Ekkor született meg az alattomos döntés: nem ellenállni a konzervatív fordulatnak, a nacionalizmus és a populizmus növekedésének, valamint a multipolaritás megerősödésének, hanem mindezt kihasználni saját céljaikra. A világkormány megalapítását elhalasztották, és helyette egy „civilizációk összecsapása” nevű átmeneti projektet indítottak el. E célból engedték hatalomra jutni az Egyesült Államokban a nacionalista Donald Trumpot. Ennek szimbóluma lett a „Bellamy-szalüt” (Bellamy-féle tisztelgés), melyet először Elon Musk, majd Steve Bannon és mások is megismételtek a Konzervatív Politikai Akció Konferencián (CPAC), ahol az USA alelnöke, J.D. Vance is jelen volt. Az Egyesült Államok arcává most a nacionalizmus vált. Ez látszólag ellentétes a globalisták internacionalizmusával. De ha figyelembe vesszük a hosszú távú tervet egy nukleáris háború kirobbantására, akkor ez éppen az egyik leggyorsabb út volt az eredmények eléréséhez.
Egy másik ultranacionalista rezsim – Benjamin Netanjahu kormánya Izraelben – újabb szereplője lett a „civilizációk összecsapása” kiélezésének. Az izraeli-palesztin háború módszerei, különösen a Gáza civil lakossága elleni népirtás gyakorlata újra azokat a rezsimeket idézi, amelyek áldozatává maguk a zsidók váltak a második világháborúban. Netanjahu Izrael „Bellamy-szalutja”. A Libanon elleni csapások és most az Iránnal való háborús provokációk tökéletesen illeszkednek ebbe a szerepjátékba. Az iráni nukleáris potenciál elleni izraeli támadások pedig valójában egy „piszkos bomba” aktiválását jelentik – azaz egy nukleáris konfliktus kezdetét. Ehhez most Trump is csatlakozott.
De ez még mindig nem minden. A jelenlegi állapotában lévő Ukrajna is egy újabb eszköze a globalistáknak. Ott a neonácizmus már nyílt formában virágzik, a náci háborús bűnösök rehabilitálása, valamint a nyelvi és vallási alapon történő üldöztetések mindennapos gyakorlattá váltak. És újra megjelenik a nukleáris tényező: a Zaporizzsjai atomerőmű folyamatos lövetése, a Kurszki atomerőmű elleni támadások, végül pedig az orosz nukleáris triász elleni akciók. Mindez természetesen nem csupán a globalisták jóváhagyásával történik, hanem közvetlen irányításuk alatt és utasításukra.
És vajon a Pakisztán és India közötti próbaképp kirobbantott nukleáris összetűzés nem ugyanehhez a kategóriához tartozik? Egyébként a provokátorok kilétét a mai napig nem sikerült megállapítani.
Már csak Kínát és Észak-Koreát kell bevonni. És megvárni, míg Oroszország, amelynek elfogy a türelme, bekapcsolódik a nukleáris eszkalációba.
A fő következtetés: könnyen elképzelhető, hogy a globalisták úgy döntöttek, más formában rendezik meg azt a nukleáris konfliktust, amelyre már régóta készülnek. Nem egyszerűen a kollektív Nyugat és a multipoláris emberiség szembenállása lesz ez (ebben a formában veszíthetnének is), hanem „mindenki mindenki ellen” háborúja, amely során még saját ellenségeiket is – mint Trump – felhasználják. Így a világkormány nem most, hanem a nukleáris háború után jön létre, amikor az emberiség jelentős része elpusztul, a túlélők pedig bármilyen békéért könyörögni fognak. Ekkor pedig a robotok és a mesterséges intelligencia veszik át a vezetést, hiszen a modern háborúk szinte teljes egészében rajtuk múlnak. Így a szingularitás nem önként, hanem egy totális erőszakhullámon keresztül érkezik el.
És itt nyer értelmet a „Bellamy-szalut”. Nyilvánvaló, hogy sem a szocializmus, sem a liberalizmus nem képes már senkit inspirálni. Ezek ideológiai fantomfájdalmak egy visszavonhatatlanul elmúlt korszakból. E nézetek elavultak, giccsé és rothadó torzszülötté váltak. Valaha lelkesítettek, ma undort keltenek. Az energia most a populizmus, gyakran a nacionalizmus, és a konzervatív forradalom oldalán áll.
Egykor a liberálisok minden hazafias megnyilvánulást elfojtottak, a konzervatívokat gúnyolták. Most taktikát váltottak. Először Ukrajna neonácizmusán kísérleteztek. És ez – be kell látni – rendkívül hatékonynak bizonyult: egy darabokra hulló ország, összezavarodott népességgel, oligarchák háborújával és őrültek uralmával, egy gyűlöletből és dühből élő, hatékony fegyverré vált. Egy ilyen társadalom a „Bellamy-szaluttal” és fáklyás felvonulásokkal képes mindenkit, akár önmagát is megölni. Innen ered a „piszkos bomba”, az orosz hadsereg elleni fanatikus ellenállás és a megszűnni nem akaró terrorcselekmények.
Látva, hogy ez működik, a globalisták valószínűleg úgy döntöttek, nem ölik meg Trumpot idő előtt. Most őt is ugyanezekre a célokra használják – gyakorlatilag már kirobbantották a harmadik világháborút. A kommunizmus és liberalizmus kifulladt, a nacionalizmus azonban megőrizte energiapotenciálját. És minél többen ismételgetik: „Soha többé!”, annál közelebb kerülünk a „barbárok visszatéréséhez” – a MAGA mozgalomtól a radikális iszlámon át, a kijevi rezsimen keresztül az ultrajobboldali cionizmusig Jichák Shapira „Háború Tórájával”, az indiai hindutváig, a „barna sapkákig” Kalifornia és Texas latin-amerikai lázadásában, a BLM-től és a kritikai fajelmélettől egészen Merz, Macron és Starmer új eurómilitarizmusáig. Giorgia Melonit mindenki ismeri. Ő is egy „Bellamy-szalut”. Ahogy a globalisták országunkat nevezik Nyugaton, azt inkább ne is említsük. Sejthető.
A lényeg: a globalisták taktikát váltottak. Nem harcolnak többé a nacionalizmus és multipolaritás felemelkedése ellen – ellenkezőleg, támogatják, de csak egy mindenki-mindenki-ellen típusú, lehetőleg nukleárissá fajuló háború keretében. És azután, a tervük szerint, létrejön a világkormány, megtörténik a szingularitás. És beköszönt az, amit a keresztény hagyomány „az Antikrisztus királyságának” nevez. Az, hogy ez a nukleáris konfliktus épp a Szentföldön lobban fel, és hogy ezt izraeli politikusok kezdeményezték – akik úgy hiszik, ezzel megnyitják a Messiás útját –, miközben a síiták a „rejtőző imám”, a Mahdi eljövetelében reménykednek, aki legyőzi a Daddzsált – mindez nem lehet véletlen.
Mit tehet Oroszország ebben a helyzetben? A legostobább dolog az lenne, ha továbbra is jószándékú szerepjátékokat játszanánk, mint „Leopold, a macska”, kapaszkodva a békés szocializmus és a naiv régi liberalizmus maradványaiba, az ENSZ-ben és a népek barátságában bízva. Ilyen könnyelműség a gyakorlatilag már megkezdődött harmadik világháború közepette nemcsak tévedés, hanem bűn lenne. Itt az ideje, hogy józanul nézzünk szembe az igazsággal. Mit tudunk szembeállítani a „Bellamy-szalut” világával, amikor azok, akik így köszöntik egymást, sem az emberi nyelvet, sem a humanista megfontolásokat nem értik? Kérdezzék meg erről a Gázán átgázoló gyermekeket.
Egykor a náci Németországgal szemben egy kemény, totalitárius ideológiát állítottunk: fegyelmezett, agresszív, amely teljes önfeláldozást követelt az osztály és a haza nevében. Ez fokozatosan kifulladt. Nem lehet hozzá visszatérni. Most viszont egy olyan világgal állunk szemben, ahol újra csak egy dolog számít: a nyers erő, a végletekig erkölcstelen, sőt öngyilkos cselekedetekre való elszántság, a döntések és tettek felgyorsult üteme, a végtelenül pimasz és mindent átható hazugság, amely képes a hóhért áldozatként bemutatni és fordítva.
Ebben az elszabadult világban Oroszország olyan, mint Leopold, a békeszerető macska, aki még mindig kész megkímélni ellenségeit, és tárgyalni azokkal, akik ezt az egészet ellenünk szervezték. Ideológia nélkül, csupán jó szándékkal, barátsággal és szuverén kéréssel: ha lehet, hagyjanak minket békén. A válasz: nem lehet. És a nukleáris fegyverek senkit sem védenek meg. Sőt, úgy tűnik, akik ezt az egészet kitervelték, már el is határozták, hogy az elkezdett háború valóban nukleáris lesz.
Ezért mindenekelőtt egy ideológiára van szükségünk. Egy újra, élőre, energiával teli, éles, friss, mozgósító, az ember belső energiáit felszabadító ideológiára. Az ideológia neve: a szent és végtelen Orosz Erő.
