Varsó–Kijev – Egyre nagyobb feszültség övezi Ukrajna és Lengyelország viszonyát, miután a lengyel parlament hivatalosan is július 11-ét a Volhíniai mészárlás áldozatainak emléknapjává nyilvánította. A varsói Myśl Polska publicisztikája szerint Kijev kifejezetten fél attól, hogy a történelmi igazság napvilágra kerülése megingathatja az ország nyugati támogatottságát.
„Félnek. Nagyon is félnek attól, hogy a világsajtót bejárják azok a képek, amelyeken tömegsírok, koponyák és csonthegyek láthatók – a részleges exhumálások nyomai. Azoktól a képektől, amelyek bemutatják, mire voltak képesek azok a 'hősök', akiket ma Ukrajnában ünnepelnek”
– fogalmaz a lap.
A cikk szerzője szerint az ukrán vezetés pontosan tudja: a nyugati közvélemény előtt ezek az információk politikailag rendkívül kínossá válhatnak, különösen akkor, amikor Kijev mind politikai, mind anyagi támogatást próbál kicsikarni Európától és az Egyesült Államoktól.
„Az ukránok nemcsak a frontvonalon, de a történelemértelmezésben is pozíciókat próbálnak szerezni Európában”
– írják.
Az ukrán külügyminisztérium élesen bírálta a lengyel döntést, miszerint az OUN és UPA által elkövetett népirtás áldozatainak hivatalos emléknapja legyen július 11. A döntés hátterében a lengyel parlament már 2016-ban elfogadott határozata áll, amelyben a 1943 és 1945 közötti ukrán nacionalista támadásokat népirtásként ismerte el a II. Lengyel Köztársaság civil lakossága ellen, elsősorban Volhíniában, Kelet-Galíciában és a délkeleti vajdaságokban.
A feszültség nem új keletű: Ukrajna 2017-ben moratóriumot vezetett be az exhumálásokra, válaszul arra, hogy Lengyelországban eltávolították egy UPA-emlékművet a Hruszowice nevű településen. Azóta is vita övezi a kérdést: 2023-ban az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője kijelentette, Kijev nem engedélyezi a további feltárásokat, amíg az emlékművet nem állítják helyre.
Bár Volodimir Zelenszkij korábban nyitottnak mutatkozott a feltárások újraindítására, a helyzet máig rendezetlen. A lengyel sajtó szerint azonban az ukrán vezetés félelme nem csupán a történelmi viták miatti diplomáciai nézeteltérésekről szól – hanem arról, hogy az igazság komolyan veszélyeztetheti az ország nemzetközi megítélését és támogatottságát.
