Jakab István legújabb videójában több olyan témát érint, amelyek szerinte komoly társadalmi vitát érdemelnek. Gondolatait elsősorban a paksi atomerőmű teljesítményének csökkentése, a vízhiány, a környezetvédelem, a visszaváltási rendszer és az ország természeti erőforrásainak kezelése köré építi.
A videó elején arra hívja fel a figyelmet, hogy a Duna rendkívül alacsony vízállása miatt a paksi atomerőmű hűtőrendszere nehezebb helyzetbe került, ami hatással lehet az energiatermelésre. Ezzel kapcsolatban felteszi a kérdést: miközben az ország egyik legfontosabb erőművét a vízhiány korlátozza, vajon miért nem hallani arról, hogy a jelentős vízigényű ipari beruházások, például egyes akkumulátorgyárak működését is hasonló módon korlátoznák? Szerinte ez felveti annak kérdését, hogy kiknek az érdekei érvényesülnek a döntések során.
A videóban szó esik a klímavédelmi intézkedésekről és a szén-dioxid-kibocsátás szabályozásáról is. Jakab István úgy véli, hogy az elmúlt években több olyan intézkedés született, amely szerinte inkább gazdasági érdekeket szolgált, mint valódi környezetvédelmi célokat. Ezzel kapcsolatban több példát is említ, amelyekkel azt kívánja érzékeltetni, hogy szerinte sok esetben túlzó vagy vitatható megoldások születtek.
Külön kitér az italcsomagolások kötelező visszaváltási rendszerére is. Elismeri, hogy az 50 forintos betétdíj sok ember számára valódi segítséget jelenthet, hiszen egyesek rendszeresen gyűjtik össze a visszaváltható palackokat és dobozokat, így kiegészítik jövedelmüket. Ugyanakkor úgy látja, hogy maga a rendszer számos problémát vet fel.
Álláspontja szerint a visszagyűjtött csomagolóanyagok feldolgozásának hatékonysága kérdéses, miközben a visszaváltó automaták meghibásodása és a rendszer működésének nehézségei sok vásárlónak okoznak kellemetlenséget. Véleménye szerint érdemes lenne átláthatóbbá tenni, hogy a begyűjtött anyagok milyen módon kerülnek újrahasznosításra, illetve milyen gazdasági haszna származik a rendszer működtetőinek.
A videó második felében a vízgazdálkodás kerül előtérbe. Jakab István úgy fogalmaz, hogy Magyarország egykor bővelkedett természetes vízterületekben, mocsarakban és ártéri rendszerekben, amelyek fontos szerepet játszottak a táj vízháztartásának fenntartásában. Véleménye szerint ezek jelentős részének megszüntetése hosszú távon hozzájárult a talajvíz csökkenéséhez és az aszályok súlyosbodásához.
Úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben elsődleges feladat lenne a víz visszatartása, a víztározók feltöltése és a természetes vízkészletek megőrzése. Szerinte ezzel nemcsak a mezőgazdaság kerülhetne biztonságosabb helyzetbe, hanem a Balaton, a Velencei-tó és más vízterületek jövője is kiszámíthatóbbá válhatna.
Jakab István kitér arra is, hogy utazásai során a szomszédos országok egyes térségeiben zöldebb növényzetet és kedvezőbb mezőgazdasági állapotokat tapasztalt, mint Magyarország számos részén. Ennek okairól kérdéseket fogalmaz meg, és úgy véli, érdemes lenne részletesebben megvizsgálni az ország vízgazdálkodási és környezetvédelmi gyakorlatát.
A videó végén arra biztatja a nézőket, hogy ne fogadjanak el minden információt automatikusan, hanem saját maguk is tájékozódjanak, vizsgálják meg a különböző álláspontokat, és alakítsák ki saját véleményüket. Megfogalmazása szerint csak nyílt párbeszéddel és a fontos kérdések őszinte megvitatásával lehet közelebb kerülni a megoldásokhoz.
