Gondoljunk vissza egy kicsit az időben: hová is szaladt először „tiszteletét tenni” a ránk akasztott brüsszeli báb, akit az EU globalistái segítettek hatalomra? Hát Lengyelországba, Tuskhoz, mert ott tesztelték az erőszakmentes rezsimváltás új európai módszerét: hogyan lehet villámgyorsan megdönteni a fennálló alkotmányos rendet úgy, hogy a megpuccsolt birodalomellenes „rezsimnek” se ideje, se módja ne maradjon ezt megakadályozni, de ne fulladjon a dolog polgárháborús tiltakozásokba sem.
A békés megoldás a jogi út, melynek során azonnali módosításokkal eltávolíthatók az ellenállni szándékozó főméltóságok és alkotmánybírók, amihez az alkotmánymódosítást „rendszerváltásként” lehet eladni a profin megvezetett tömegnek egy korrupciós és pedofil rágalomhadjárat mentén, melynek legfőbb üzenete a jólét és átláthatóság biztosítása, ami a váltás után az uniós pénzek „hazahozatalával” tud csak megtörténni. A csak nevében magyar, és láthatóan pszichológiai problémákkal küzdő minicézárunk első útja azért vezetett Tuskhoz, hogy mielőtt belevágna, tájékozódjon a lengyeleknél elkövetett hibákról, amik miatt ott nem sikerült a teljes hatalomátvétel.
Küldetése úgy tűnik, sikerrel járt: Ha a megfélemlített, leváltásra ítélt alkotmánybírók alkotmányosnak fogadják el az alkotmánysértő, azt alapjaiban megváltoztató 17. módosítást, elkezdhetünk keresztet vetni magunkra. A hatalom, vagy bírák tűzték ki ezt a határidőt? A sorsdöntő döntést mintegy jelzésként, vagy üzenetként tették a világosi fegyverletétel napjára…?
A szabadságharcnak a Szent Szövetség vetett véget: a császárság védelmére felhívott orosz cár seregének túlereje előtt adtuk fel a harcot, cserébe a tábornokok életének meghagyásáért, mely megegyezést a Birodalom megszegett. Görgey az oroszoknak megadva magát jelezte: nem a császár, hanem a segítségül hívott nagyhatalmi túlerő előtt tette le a fegyvert, belátva, hogy értelmetlen a további áldozat. A megadásról nem ő maga egyedül döntött, hanem a nyolcvantagú haditanács kettő kivételével hozott egyhangú döntése volt. A párhuzam egyértelmű, a következtetéseket mindenki vonja le maga.
Egy bizonyos: A módosítás „törvényesítésével” megalakul a totális diktatúra, befejezetté válik a puccs. Az államfő lecserélve, Orbán és több ellenzéki politikus soha többé nem választható újra, az alkotmánybírók lecserélve, a legfelsőbb ügyész önként lemondott, a Fidesz szerverei törvénytelenül lefoglalva, és vagyonvisszaszerzés címen létrehoztak egy önálló hivatalt, ami fölött semmilyen korlát nem létezik: a döntései ellen nem lehet fellebbezni, bíróság elé nem kerülhetnek az ügyek! Alkotmánybíróság 2.0!? Indulhatnak a koncepciós perek és eljárások az ellenzék tagjai és vállalkozásai ellen. Fékek és ellensúlyok helyett újra egypárti rémuralom következik, megtorlások, elkobzások, kicsinyes bosszúk és besúgók által.
Az alkotmányos rendszerünk megdöntése történik egy államcsínnyel, ahol az idegen, megszálló hatalom átveszi az állam teljes irányítását és felügyeletét, a hatalmi ágak függetlensége és pártatlansága megszűnik. Amit, lássuk be, a Fidesz tett lehetővé, nem gondolva arra, hogy a nyúl visszalőhet. Mert milyen „alkotmánybíróság” az, ami nem vizsgálhatja az „alkotmány”-módosításokat azok tartalmi, alkotmányossági megfelelősége alapján, vagyis hogy azok alkotmányosak-e, avagy sem, csak az eljárás törvényességét lehet vizsgálat alá vetni!? Innentől egyre nehezebb lesz a visszaút: hány Amerika és Brüsszel által rezsimváltott államban sikerült a nemzeti erőknek békésen vagy akár fegyveresen is visszaszerezni az országukat a globalistáktól? Hiába van nekünk Történeti Alkotmányunk, ha nem lett tisztázva, hogy a Szent Korona felette áll a jogrendszernek, mint a legfelsőbb jogforrás. 1946-ban az akkori puccsisták kimondták, hogy vége, rendszert váltottak, nincs tovább, a szabadságjogaink már csak történelem. Vagy mégsem?
A rettegett Szent Korona csak azért nem került a kukába, mert az amerikaiak elvitték, de úgy, hogy vissza se akarták adni, nehogy lázadó gondolatok forduljanak meg a közelségétől a fejünkben. Ezzel is jelezték: akié a Korona, azé az ország! Szerintük. Mi ezt egészen máshogy gondoljuk! A kérdés most – mint történelmünk során többször is – újra az lett, mennyiben tudunk érvényt szerezni annak, hogy ahol az Alaptörvény törvényessége véget ér – mint most –, ott belép az íratlan szabályozás, az ősi szokásjog törvényessége? Mert innentől már csak egy kiút maradt: egy Nemzetgyűlés segítségével kimondani a 80 éves illegitim létet és helyreállítani a Szent Korona jogrendjét. Újragondolni az Amerika által hozzánk is importált „demokráciát”. Vagy folytathatjuk tovább az utunkat a semmibe, a megadás mentén bízva a kegyelemben a megmaradásunkhoz. A világosi fegyverletételhez hasonló ultimátumot kaphattunk újra, de most a nagyhatalom Amerikától: országunk főméltóságait kell feláldozni a kegyelemért, ami a megmaradásunkat jelentheti? De hogyan is lehetne megbízni abban a nagyhatalomban, ami alig 250 éves történelme során mindenkit magára hagyott, vagy a neki alárendelt brüsszeli hiénákban, akik mindenkit gondolkodás nélkül taposnak el, aki az útjukba merészel állni?
Mit akart üzenni nekünk a 80 éve törvénytelen törvényességet őrző Alkotmánybíróság a 13.-ára kitűzött döntéshozatali dátummal? A bíróság végül egy 9 órás maratoni ülés után mégsem hozott döntést a 13.-ára ígért határidőre a kérdésekben, hanem sorsdöntő ügyben az ítélőszék a sürgősségi döntéshozatal határidejének betartására hivatkozva folytatja a tárgyalást, hétfőre ígérve az eredményt. Az utólagos normakontroll iránti soron kívüli elbírálású kérelmet július 21-én kapták meg a bírák, mely esetben a döntési határidő 30 nap, a végső határidő így pontosan az új államfő beiktatásának napjára, augusztus 21-én esik. Nagy fricska lenne a brüsszeli eurokratáknak, ha a teljes létszámban ülésező bíróság a beiktatás napján jelentené be Sulyok Tamás eltávolításának a semmisségét!
Ha a Történeti Alkotmány törvényességét is figyelembe merik venni, akkor megmenekültünk…
Üzenjük a bíráknak: NE FÉLJETEK!
Isten óvja Magyarországot!
/ G. Ági /
KAPCSOLÓDÓ CIKK
A kérdés az, hogy kik irányítják az országot, milyen magyar érdekeket képviselnek, kinek fizetjük az adókat és az uzsorakamatokat, milyen történelmi és jogi alapokon nyugszik a jelenlegi politikai rendszer, és mitől legitim. Részletek
.png)
.png)
.webp)
