A magyarok nem tűrik az önkényt, és igazságtalanságot, nem kérnek sem a ránk leselkedő Habsburg restaurációból, sem a fenyegető kínai gyarmatosításból, sem az új Római Birodalommá vált EU-ból, sem a globalisták „szép új világrendjéből” : a viselkedés és tudatmódosításon, cenzúrán, és megfigyelésen alapuló Digitális Világköztársaságából!
Egyetlen út járható: a magyar államot és népet ALKOTMÁNYOSAN képviselő Nemzetgyűlés összehívása, aminek a VALÓDI magyar alkotmányos rend, és joghagyományaink szerint jogában áll az Országgyűlés feloszlatása, - mert felette áll!,- így elérhető a BANKÁRKASZT és LOBBISTÁINAK a „trónfosztása”, és államunk szuverenitásának helyreállítása.
Országunk kormányát olyan, nemzetünk iránt elkötelezett vezetők kezébe kell adni, akik erre alkalmasak és érdemesek, mert tetteikkel kiérdemelték!
November 3.- án folytatják a tüntetést a Honvédelmi Minisztérium előtt. A laktanya miatti petíciót jövő szerdán adják be!
Sajnálatos módon dr Hossó Andrea nevében másik levél került felolvasásra. Ezúton közöljük a lemaradt üzenetet:
„Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!”
Emlékszünk még, hogy nem is olyan régen a Kossuth Rádió szignálja a Kossuth nóta refrénje volt? Aztán egyszer csak eltűnt, helyére semmitmondó csilingelés került.
Mintha a Kossuth Rádió nem akart volna emlékezni és emlékeztetni a szabadságharcra, a Kossuth nótára, és a tulajdon nevére sem, ami most már sokszor csak MR1. Falanx számozás egy falanx világban.
Most hirtelen a Petőfi-laktanya nevét változtatták meg Mária Teréziára. Az osztrák gyarmatosító elleni büszke, bátor, csodálatos szabadságharc lángszavú költőjét, aki életét adta a hazáért, leváltja a hadügyminiszter és helyére teszi a véres elnyomó hatalom császárnőjét. Micsoda arcul csapása Magyarországnak, mindannyiunknak. Micsoda arcul csapása a 13 Aradi Vértanúnak, akik hősi halált haltak Magyarországért az osztrák keze által. Micsoda gyalázat volt az ő kivégzésük, micsoda megvetendő mészárlás. Silány emberek silány bosszúja. Most pedig így őrizzük vértanúink emlékét, hogy honvéd laktanyánkra ma az osztrák császárnő nevét tesszük ki? Micsoda szégyen, micsoda gyalázat ez ismét, most a saját kormányunktól.
Mostanra már sokan, sok helyen felsorolták az osztrákok magyarság ellen elkövetett bűneit, a 13 Aradi Vértanú gyalázatos kivégzésétől a madéfalvi mészárlásig, a török hódoltságban kivéreztetett nemzet sanyargatásától az idegenek tömeges betelepítéséig. Leverni csak az oroszok behívásával tudták a mi szabadságharcunkat, aztán véres megtorlást rendeztek a vérbe fagyott ország ellen. A Habsburg birodalom és éppen Mária Terézia magyarellenes gazdaságpolitikájának máig ható következménye az ipari és kereskedelmi elmaradottság. Ellenünk uszították a nemzetiségeket, ágáltak a Szent Korona ellen, mint az a három osztrák komédiás, aki 2013-ban a jelenlegi Hadügyminiszter úr testvérének, az akkori bécsi magyar nagykövetnek az irodájában űzött gúnyt a magyar Szent Koronából, a nagykövet úr félszeg fészkelődése közepette.
Minderre emlékeznünk kell, mert aki nem ismeri a múltját, az nem ura a jövőjének sem.
A lényeg nem az, hogy mennyire volt jó vagy rossz császárnő Mária Terézia – egyébként jó volt az osztrák birodalomnak és rossz nekünk -, és mennyire volt jó vagy rossz osztrák gyarmatnak lenni – gyarmatnak lenni mindig, minden körülmények között rossz.
A valódi kérdés az, hogy miként lehetséges, hogy a Magyar Honvédség Petőfi-laktanyáját átnevezi a gyarmatosító, megszálló, Magyarországot vérbefojtó Habsburg-birodalom császárnőjének nevére egy magyar kormány. Ez a névváltoztatás bármikor felháborító lenne, de jelentőségteljes, hogy teszi ezt épp a Petőfi emlékévben, a költő születése utáni kétszázadik évben.
Petőfi nevét levesszük a laktanyáról, nem foglalkozunk vele, és szemmel láthatóan rettegünk egy Petőfi temetéstől. Fontosnak tartjuk viszont, hogy a minket elnyomó, sanyargató, vérünket ontó, a Trianoni tragédiához nagy mértékben hozzájáruló Habsburg-család asszonyát kitüntessük.
Tetten érhető a Habsburgok kegyelt állapota másutt is. A franciaországi magyar nagykövet nem más mint Habsburg György, a Vatikánhoz rendelt magyar nagykövet pedig Habsburg-Lotharingiai Eduárd. Fel kell tennünk a kérdést, vajon miért ez a két külföldi, méghozzá a Magyarország tragédiájához nagyban hozzájáruló Habsburg-család tagja képviseli országunkat ezeken a követségeken? Vajon nem képviselhetné-e jobban a magyar érdekeket magyar diplomata, akit családja, nyelve, múltja és érzései is ehhez a hazához kötnek? Még a mai elliberálisodott világban is bizonyosan lehetne találni néhány ilyen diplomatát.
Meg-megjelennek cikkek és kijelentések a Habsburgok legitimációjáról is. Ezek többnyire azzal érvelnek, hogy a Habsburgok jogosan kerültek a magyar trónra és a Kiegyezés utáni gazdasági fellendülés az ő érdemük volt.
El lehet és kell gondolkodni a Habsburgok trónra kerülésének körülményeiről, vagy a Kiegyezés igen kétes következményeiről. Mindenképp el kell gondolkodnunk az akkori magyar uralkodó osztály magatartásáról. Ám semmiképp sem elfogadható a Habsburgok visszahozatala a magyar közéletbe, szerepvállalásuk magyar állami hivatalokban, felmagasztalásuk a magyar múltban, vagy bevonásuk a magyar jövőbe.
A keresztény Ausztria kihasználta Magyarország meggyengülését a muzulmán török hódoltság idején, leigázta, kiszipolyozta és sanyargatta ezt az országot. Most pedig a magyar kormány megtiszteli a Habsburg-család tagjait magas állami tisztségekkel, és laktanyát nevez el róluk.
Ez az ország megalázása, mint minden olyan cselekedet, ami az ország ellenségeit tünteti ki. Megaláznak minket, amikor a mi hőseinket semmibe veszik, elhallgatják, lekicsinylik, de felmagasztalják, talapzatra emelik a minket üldözőket, legyenek ma élő vagy történelmi alakok. Megalázó és roppant veszélyes a Habsburgok felmagasztalása és csendes visszacsempészése a magyar közéletbe.
Ami pedig a hadügyminiszter kijelentését illeti, hogy a Habsburg császárnő nevével üzennek „minden anyának és feleségnek” is, akik ma is azzal a „féltő szeretettel” engedik a haza védelmére gyermeküket, férjüket, ahogy azt Mária Terézia annak idején a testőreivel és a katonáival tette, és szükségünk van erre a féltő és gondoskodó szeretetre a haza védelméhez, ez a kijelentés cinikus és elmondhatatlanul sértő. Mária Terézia a magyar katonák vérével védte a maga trónját, a Habsburgok ontották a magyar vért az osztrák birodalom és a Habsburg-család érdekében.
A magyar anyák nem az osztrák Mária Terézia féltő szeretetére akarják bízni a fiaikat és férjeiket, hanem azt követelik, hogy felelős, hazaszerető nemzeti magyar kormány ügyeljen rájuk, amelynek minden csepp magyar vér drága, Csonka-Magyarországon és az elszakított területeken egyaránt. A magyar anyát is arcul ütötték ezzel a magyar érzésektől idegen gondolattal.
Majd ha egyszer egy laktanyának, –de nem a Petőfinek!,– női nevet akarnak adni, lehet bőven magyar nőkből választani. Ott van mindjárt Zrínyi Ilona, aki hősiesen, csodálatra méltóan védte Munkácsot az osztrák hadak ellen, amelyeket az a Caraffa tábornok vezetett, aki hírhedtté vált eperjesi mészárlásaival. Zrínyi Ilona védte azt a Munkácsot, ahol most ledöntik a turult és nem hagyják, hogy a magyarok magyarul beszéljenek.
Mária Terézia, Habsburg császárnő neve Petőfi helyett?
Vajon mi áll mindennek a hátterében? Vajon nem az egységes Európai Egyesült Államok és végsősoron a világkormány felé vezetnek ezek a lépések? Egy név itt, egy kinevezés ott, Habsburg-kultusz a politikában és a sajtóban. Az emberek észre sem veszik, és már elmélkedhetünk is valamiféle Habsburg restaurációról, hiszen liberális körökben itthon és külföldön nem egyszer olvashatjuk, hogy a Habsburg birodalom a maga soknemzetiségű mozaik társadalmával milyen ideális, követnivaló példa volt az emberiség számára.
Nagyon figyeljünk ezekre a jelekre! Történelmi tragédiáinkat nem csupán a külföldi támadások, de leginkább saját mindenkori uralkodóosztályaink magatartása okozta, Mohácstól Károlyiig, Trianontól az úgynevezett rendszerváltásig. Elég volt a labancokból! Elég volt a magyarellenes politikából. Az az ország, amelyik nem tanul a múlt hibáiból, hanem újra és újra beleesik ugyanazokba a tévedésekbe, idegenek kezébe teszi a sorsát, elfelejti saját múltját, megtagadja saját hőseit és önazonosságát, az újra és újra vereségre és szenvedésre ítéli magát.
A mi hőseink a 13 Aradi Vértanú, Petőfi Sándor, Zrínyi Ilona és mindenki, aki harcolt a magyar népért és szabadságért. Imádkozzunk ma a 13 Aradi Vértanú lelkéért, és minden magyar hősért, és gondoljunk rájuk hálával. Ez azonban nem elég: követeljük ki, hogy a politika a magyar érdekeket tartsa szem előtt. Ezzel tiszteljük meg hőseinket legjobban.
Most kell tiltakoznunk Mária Terézia ellen, követelnünk Petőfi nevének visszaállítását, és határozottan felszólalnunk a Habsburgok visszatérése ellen. És követeljük, hogy térjen vissza a Kossuth nóta a Kossuth Rádióba:
„Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!”
/ Dr Hossó Andrea közgazdász/
.png)
0 Megjegyzések