Majka debreceni fellépése újra bebizonyította, hogy a balliberális, nemzetellenes globalista propaganda nem csupán a médián keresztül, hanem immár koncertszínpadokon keresztül is teljes erővel támad. Felhasználnak mindent és mindenkit, aki megvehető céljaik elérésére — céljuk pedig nem más, mint hazánk idegen érdekek alá rendelése és kiszolgáltatása. Amit egykor elvtársak pártirodákban terveztek, azt ma celeb-előadók, politikai agitátorok és „kulturális szereplők” viszik színre — ugyanazzal a céllal: a magyar nemzeti öntudat szétverésére és egy sátáni rendszer szolgálata.
Miközben ezek a hangadók diktatúráról és egyéb kommunista lózungokról szónokolnak, degeszre szedték magukat, és saját politikai holdudvaruk a rendszerváltás óta milliárdokat kaszált, privatizált, kiárusított, és olyan mértékű pusztítást hajtott végre hazánk ellen, amely minden elképzelhető aljasságot felülmúl.
És ha eddig bárki kételkedett volna abban, hogy ezek az előadók messzebbre mennek minden határnál, akkor elég visszanézni a debreceni koncert egyik leggyomorforgatóbb pillanatát: véres leszámolás és főbelövés került a színpadra, méghozzá egy politikai áthallásokkal teli „produkció” keretében.
Majka „Csurran, cseppen” című dalában egy fiktív ország, Bindzsisztán korrupt miniszterelnökéről rappel — csakhogy a célzás annyira nyilvánvaló, hogy még a Debreciner is megemlékezett róla. A Campus Fesztivál zárónapján, július 19-én a koncert nemcsak a közönség szórványos kormányszidalmazásától volt hangos, hanem attól is, hogy az előadó tovább szította a hangulatot.
A produkció végén Majka, aki a dalban a képzeletbeli miniszterelnököt testesítette meg, egy ordas „Isten áldja Bindzsisztánt, bazdmeg!” felkiáltással hergelte tovább a nézőket, majd következett az, ami még ebben a közegben is gyomorforgató volt: egy közreműködő mikrofont tartott a rapper fejéhez, mintha fegyver lenne, és „elsütötte” — Majka pedig összeesett, eljátszva a kivégzést.
Ez már nem vélemény, nem szatíra, hanem színpadra vitt politikai gyilkosság-fantázia. A magyar közélet egyik legismertebb figurája ezzel az aktussal művészetnek álcázva tapsoltatja meg a politikai erőszakot. És mindezt fiatalok tömegei előtt, egy nyári fesztiválon, ahol a valósággal küzdő fiatal generációk kapják a „kultúrát” – ilyen formában.
A közönség — a tömeg, amelyet brutálisan félrevezetnek — mindezt nevetve, üvöltve fogadja. Nem is sejtik, hogy saját nemzeti sorsuk megrontásához asszisztálnak. Eszközökké váltak egy olyan nemzetellenes gépezetben, amely megtévesztve őket ugyanazzal az indulatvezérelt, magyarellenes gyűlölettel működik, mint a legsötétebb kommunista időkben. Akkoriban akasztottak, agyonlőttek, kitelepítettek — ma ugyanezek a hangok ismétlődnek a balliberális rendezvényeken, karaktert gyilkolnak, megbélyegeznek, lejáratnak, ugyanazzal a gőggel és ugyanabból a forrásból finanszírozva.
És mennyire „hitelesek” ezek az előadók? Mert amikor a rablóprivatizációról, a nemzeti vagyon szétlopásáról, a külföldi kézre játszott közművekről kellene énekelni, akkor mélyen kussolnak. Egy árva szót sem dúdolnak erről, nem készül rím, nem íródik dal. Nem véletlenül: az ő szerepük nem az igazság feltárása, hanem az elterelés és a gyűlöletkeltés. Ez az ő „művészetük”.
A nagy rendszerváltás mítosza ma már romokban hever. Nem volt igazi megtisztulás, nem volt elszámoltatás, nem volt felelősségre vonás. A hálózat él és virul, csak a díszletek cserélődtek. A gyűlölet most koncerteken harsog, nem gyűléseken, de a cél ugyanaz: lebontani a nemzetet, elvenni az önrendelkezést, és végső soron szolgasorba dönteni az országot.
De van egy határ, amelyet nem léphetnek át: ez az ország nem a nemzetgyűlölők tulajdona, és soha nem is lesz az. Ezt a határt az Alkotmányunk, a nemzeti öntudat és a magyar emberek szíve húzza meg.
Borítókép: Majkának bőven csurran-cseppen a kormányellenes hergelésből Forrás: Facebook/Majka
KAPCSOLÓDÓ CIKK
A kommunisták — akik idegen érdekeket szolgálva, illegitim módon szereztek hatalmat Magyarországon — történelmi léptékű pusztítást és aljasságok sorozatát követték el hazánk ellen. Utódaik ma is folytatják ezt az örökséget.
A kommunizmus nem csupán egy politikai rendszer volt: egy nemzetellenes gépezet, amely Magyarország testét-lelkét egyaránt marcangolta.
És mivel nem volt valódi rendszerváltás, ma ezek az örököseik próbálnak visszakúszni új köntösben, új arcokkal, de ugyanazzal a gyűlölettel. Ugyanaz a hang, ugyanaz a mentalitás, ugyanaz a cél: elvenni a magyar nemzet jövőjét.
Itt vannak a részletek, amelyekről ma mélyen hallgatnak
Civilek az összefogásért
.jpg)
.png)
