Most van a 2006-os események 20. évfordulója, de a mostani más. Az egyik „nemzeti” pártot leváltotta egy másik „nemzeti”, amely a „nép nevében” a sajátja helyett a „nép hatalmát” korlátozta le, hogy törvényesíthesse a szabadrablást. Míg az előző balliberális kormány a saját hazugságaiba bukott bele, mert titokban árusította ki a vagyont, a mostani azt hazudja, „visszaszerzi” az elődjétől, holott egyik sem rendelkezhet az ország vagyona fölött, mert az nem őket illeti!
Az átverés miatt kitört rendszerellenes lázadást brutálisan leverte egy „demokratikus” kormány. A „nép” által megválasztva, de nem a „nép”, hanem a saját nevében. Vagy valami máséban?
2006 ősze óta eltelt 20 esztendő világossá kellett tegye minden józan ember számára, hogy Széchenyi István mondata, miszerint „a pártoskodás csak a nemzet megosztását szolgálja”, a legnagyobb igazság a politikai színház vonatkozásában.
Most, 20 év után ismét megvonhatjuk a mérleget, és kimondhatjuk végre azt is, hogy az ENSZ – mint a világkormány előszobája – a papíron szereplő elveket csak akkor és addig akarja érvényesíteni, ameddig az nem megy szembe a bankárkaszt egyre kevésbé rejtőzködő és szabadon kőműveskedő „építőművészeivel”, akik tégláról téglára építették körénk, a mi kezünkkel, a háttérből irányítva a saját rabságunk falait a megosztásunk által.
A Nemzetnek nincs „jobb” és „bal” oldala! De enélkül nem működne a pártos megosztás, mert mindig kellenek az egymással szembefordítható „oldalak” és a támadható „szélsőségek”.
Az EGY-ség nem azt jelenti, hogy mindenben egyetértsünk, hanem azt, hogy megtagadjuk azt, hogy a megosztottság elpusztítsa azt, ami összeköt minket.
Egy Nemzetnek addig van önrendelkezése és tagjainak szabadsága, amíg EGY-séges tud lenni, amit a saját érdekei, értékei, hagyományai, saját identitása és kultúrája, önazonossága biztosít, ami megkülönbözteti a többitől. Amíg összeköt minket a hit és a haza.
Ezt az ősi és folyamatos EGY-séget szakították szét az idegen érdekek szolgálatába álló pártok, és hirdettek szabadságot, de önkényt és rabszolgasorsot adtak; ígértek jólétet, de elszegényítettek; szeretetország helyett egymás ellen fordítottak minket, mindig azt hazudva nekünk, amit hallani akartunk tőlük.
1946–1956 és 2006–2026 eseményei összefüggenek. A demokrácia nem működik, a pártok és a hamis ideológiák szétszaggatták a Nemzetet, a kormány hazudik, az államkincstár üres, a fosztogatás csak új köntösbe bújt. A Nemzetet nem lehet kisajátítani egy pártnak sem, a hazaszeretet nem azonos a párthűséggel! A „nép” nem azonos a Nemzettel!
A Nemzet nem gyűlölheti önmagát!
A mi dolgunk most nemcsak az igazságok bátor kimondása, hanem az elveszett nemzeti EGY-ség újrateremtése!
Megszüntetni ezt az állapotot, amikor magyar magyart gyűlöl, csak azért, mert az egyik „jobb” oldali, a másik meg „balos”, a szélsőségeket pedig mindkettő támadja.
Ne azt lássuk, mi választ el minket, hanem azt, ami összeköt mindannyiunkat ebben a hazában!
Ezért kell visszatérnünk önmagunkhoz, megtalálni azt, ami egybeköt, megtagadva azt, ami megoszt. Egyesítve az ellenállást ezzel a tőlünk idegen rendszerrel szemben, mert csak egymást segítve és erősítve leszünk elegen ahhoz, hogy visszavegyük az országunkat és a jogainkat az elbitorlóitól.
A nemzetiek tudják a megoldást, de ehhez milliókhoz kell eljutnia az üzenetnek!
Nem abban kell gondolkodni, hogy „én” vagy „te”, hanem „mi”. Nem piramis, hanem kör.
Orbán egyvalamit jól mondott: külön gyengék, együtt erősek vagyunk! Az ellenség nem a másik magyar, hanem a felettünk álló idegen hatalom és a kiszolgálói!
Ez a megemlékezés nemcsak azoknak szól, akik most sértettnek érzik magukat, hanem mindenkinek, akikkel egy szabad országban akarunk élni, a magunk módján és törvényei szerint.
Amihez jogunk van!
Nemzetegyesítő Mozgalom
.png)
